4. Fejezet

Sarah szemszöge:

Délelőtt olyan 11 felé palacsinta illatra keltem. Mikor körbenéztem, láttam, hogy már a többiek is ébredeztek. Egyszer csak megakadt a szemem Nicole-on és Mad-en. Nicole feje Madison vállán pihent.

„Hoppá! Mi lesz itt..” – gondoltam magamban. Elkezdtem ezen agyalni, de Nick megszakította a gondolatmenetem.

-          Jó reggelt! – mosolygott rám. – Hogy aludtál? – kérdezte Nick egy huncut mosoly kíséretében.

-          Köszi, jól – mosolyogtam vissza rá.

-          Mi ez a palacsinta illat? – szagolt bele a levegőbe Jason.

-          És Kate hol van? – érdeklődött aggódva Mikey.

-          Megnézem a konyhában – állt fel Vicky. Szép lassan bekullogtunk álmosan a konyhába. Vicky már nagyban ette a nutellás palacsintákat.

-          Hé, nekünk nem szóltál? – vonta kérdőre Vin.

-          Bocsi – mondta teli szájjal Vicky.

-          Mi az ott? – mutatott a plafonra Sophie.

-          Őőő.. Szerintem az egy palacsinta akart lenni – nézte Thomas is a plafont.

-          Jó reggelt mindenkinek! Igen az egy palacsinta... akart lenni – húzta el a száját Kate.

-          Az frankó – pacsizott vele össze Nicole. Már régóta ezt csináljuk, ha valami vicces dolog történik.

Miután megkajáltunk, elindultunk a táncterem felé. Útközben összeszedtük Jessy-t is. Mikor odaértünk a táncteremhez, elváltunk a fiúktól és bementünk. Kivettem a táskámból az iPad-et, hogy megnézzük, hogy mi lesz a feladatunk. Elindítottam a videót.

-          Helló The Sniffers! Ezen a héten a ti feladatotok „break”-et csempészni a táncotokba. A számotok pedig a Beautiful Monster. Sok sikert hozzá! Sziasztok – mosolygott bele a kamerába Ne-Yo.

-          Oh, szóval Ne-Yo hét lesz. Ez tetszik – szólt elégedetten Vicky.

-          De tudjátok mi a ciki? Hogy egyikünk sem tud „break”-elni – lombozott minket le Lucy.

-          Jessy te nem tudsz? – kérdeztem Jessy-től.

-          Sajnos nem – húzta el a száját.

-          De a srácok tudnak – jutott eszébe Kate-nek.

-          Akkor hívjátok fel őket – csapta össze a tenyerét Jessy. Nicole elővette a telefonját és tárcsázott egy számot.

-          Szia Mad – szólt bele a telefonba.

-          Hoppá - vágtam rá hangosan, mire Nicole egy dühös pillantást vetett rám.

-          Pillanat, csak kihangosítalak – mondta Nicole. – Na akkor arról lenne szó, hogy erre a hétre feladatként a „break” táncot kaptuk – kezdte.

-          Ez tök jó – válaszolta.

-          Ja ez tök jó, meg minden, csak az a baj, hogy egyikünk sem tud „break”-elni.. – feleltem.

-          Vegyél Nick-től órákat. Úgyis ő a legjobb – javasolta Mad.

-          Szerintem Nick és Sarah tánc helyett teljesen mást csinálnak – vigyorgott gonoszul Kate.

-          És mi van veled és Mikey-vel? – vágtam vissza.

-          Semmi semmi – jött zavarba Kate.

-          Kate, eléggé ismerlek, ahhoz, hogy kiszúrjam, ha hazudsz.

-          Mondom, hogy semmii! – emelte fel a hangját.

-          Na akkor segítetek Madison? – kérdezte Lucy.

-          Persze. 10 perc és ott vagyunk – felelte Mad, majd letette a telefont.

10 percen belül már itt is voltak a srácok. Mikor beléptek a terembe, Nick egyből odajött hozzám és megcsókolt.

     - Nos miben is kéne segíteni? – csapta össze a tenyerét Louis.

     - Break tánc – válaszolta Sophie.

     - Csajoknak „break”-elni? Na az szép – mondta Jason.

     - Ezt komolyan nem tudjátok megcsinálni? – kérdezte Nick, miközben megmutatott egy mozdulatot.

     - Ezt még én sem tudom megcsinálni – közölte Mikey.

     - Szerintem Nick-en kívül senki sem – röhögött Thomas.

     - Tudsz valami könnyebbet is? – érdeklődtem.

     - Öhm... nem igazán – vigyorgott Nick.

     - Az a baj, hogy rajta kívül senki más nem tud „break”-elni.. – húzta el a száját Vinny.

     - Na veletek aztán ki vagyunk segítve – fogta a fejét Vicky.

     - Várjatok! Asszem van egy olyan mozdulatsor, ami szerintem marha könnyű és menne nektek – jutott eszébe  Nick-nek. Megmutatta, és tényleg nem tűnt olyan nehéznek. Egész nap ezzel foglalkoztunk. Mindenkinek ment, csak Nicole-nak és Vicky-nek nem.

     - Na jó legyen egy kis szünet, mert elfáradtam – szólt Sophie.

     - Rendben. Elmegyek WC-re – mondta Kate.

     - Én is – felelt Mikey és követte Kate-et.

     - Úúú, srácok nagy hírem van! – állt fel Mad. – De ez óriási titok.

     - Mondd már! – mondtuk egyszerre.

     - Mikey és Kate járnak!

     - Mi van?! És nekem nem is szólt??? – háborodtam fel.

     - Úgy látszik – vonta meg a vállát Mad.

     - Na akkor majd jól kikérdezzük – jelentette ki Lucy.

     - Ne! Ez egy óriási titok volt, amit így sem szabadott volna elárulnom.

     - És még a lányok a pletykások – forgatta a szemét Nicole.

     - Na akkor lányok holnap várhatunk titeket a táncóránkra? – érdeklődött Thomas.

     - Természetesen – válaszolt Lucy, miközben Kate és Mikey visszajött.

     - Mi a téma? – kíváncsiskodott Mikey.

     - Csak a holnapi táncóra – mesélte Louis.

     - Na akkor folytassátok, mert sosem fogtok végezni – szólt ránk Nick.

     - Oké, de hol van Jessy? – nézett körbe Sophie.

     - Nem tudom. Hívjuk fel – vetette fel Kate. Megcsörgettük, de ki volt kapcsolva.

     - Ezt nem hiszem el.. – mondta Vicky idegesen.

     - Ez tök fura, hogy mindig akkor tűnik el mikor mi itt vagyunk – gyanakodott Mad.

     - Ez igaz – gondolkodott el Nicole.

     - És az amiről tegnap beszéltünk.. – szólalt meg Jason.

     - Nem lehet, hogy tényleg ő? – tette fel a kérdést Vinny.

     - Lehetséges. Ha most itt lenne, közelebbről láthatnánk az arcát – tűnődött el Mikey.

     - Beavatnátok? – kérdeztem.

     - Elmondjuk? – nézett a többiekre Nick.

     - Mondjuk – mondta Madison.

     - Azon gondolkodunk már egy ideje, hogy Jessy nem-e más, mint aminek mondja magát – mesélte Nick.

     - Ezt hogy értitek? – húzta fel a szemöldökét Kate.

     - De Jessy olyan amilyen szokott lenni – felelte Vicky.

     - De nem úgy értjük – rázta a fejét Vinny.

     - Akkor? – nézett a srácokra Lucy.

     - Nem tudjátok, hogy Jessy milyen származású? – érdeklődött Thomas.

     - Nem tudjuk pontosan. Csak annyit tudunk, hogy nem magyar – válaszolta Sophie.

     - Az akcentusából ítélve amerikai – mondta Jason.

     - Nagyon ritkán beszél angolul előttünk – gondolkodott el Nicole.

     - Szerintünk nagyon hasonlít Chachi-ra az I aM Me-ből – mesélte Louis.

     - Vagyis már csak volt I aM mE-s – javította ki Mikey.

     - Tényleg miért lépett ki? – érdeklődtem.

     - Senki sem tudja – felelte Nick.

     - Nagyon régen láttuk Chachi-t és akkor még a csapat tagja volt – mesélte Mad.

     - Az nem lehet! – nézett maga elé értetlenül Kate.

     - Nekünk biztos elmondta volna – legyintett Vicky.

     - Mindegy majd meglátjuk – vonta meg a vállát Thomas.

     - Na lányok folytassátok a próbát – szólt ránk Mikey.

Este hétkor befejeztük a próbát és visszasiettünk a szállodába, mert másnap a fiúk táncórájára mentünk.

Reggel 8-kor ébredtünk, mert 10-kor kezdődött a táncóra. Mindegyikőnk felvett egy buggyos nadrágot és az egyen pulóverünket. Fél 10-kor már kicsit késésben voltunk, ezért Geo értünk jött az ICON kisbusszal. Pontosak voltunk. Egészkor mentünk be a terembe. A srácok és a bent lévő fiatalok nagy tapssal üdvözöltek bennünket. Nagyon jól esett ez nekünk és eléggé meglepődtünk. Még nagyobb tapsvihar kezdődött, mikor Nick odajött hozzám és megcsókolt. Örültem annak, hogy nem egyből gyilkos pillantásokat kaptam, hanem inkább örültek nekünk. Az egész óra tök jól telt. Rengeteg rajongóval ismerkedtünk meg és nagyon aranyosak voltak. Annyi fényképet készítettünk és annyi autogramot osztottunk ki, mint még életünkben soha. A táncóra után Geo odajött hozzánk és nagyon megköszönte, hogy népszerűsítettük a táncórájukat. Miután végeztünk beültünk a srácokkal egy szokásos pizzázásra.

A héten ezen kívül még rengeteg dolog történt, de végre eljött a várva várt szombat. Ahhoz képest, hogy ez már a harmadik élő show volt még mindig úgy készültünk rá, mint az elsőre. A délelőttünk a főpróbával telt, ahol a fiúk sokat segítettek, mert Jessy megint eltűnt. A próba nem úgy telt ahogy vártuk, mert mindvégig azon idegeskedtünk, hogy mi lehet Jessy-vel. Miközben mi a színpadon szenvedtünk a Pretty Dancers a nézőtéren nagyot röhögtek rajtunk. Mikor a fiúk ezt meglátták odamentek hozzájuk és jól beolvastak nekik. (Mikey, Nick,Mad) Miután visszajöttek megcsókoltam Nick-et, Kate Mikey nyakába ugrott, Nicole pedig hálás pillantásokat vetett Mad felé. Három óra múlva már kezdődött az élő show, ezért sminkeshez és fodrászhoz kellett mennünk. Néhány perccel a műsor előtt Jessy is megjelent.

-          Sziasztok lányok! Bocs, hogy késtem – jött oda Jessy.

-          Miért késtél? – kérte számon Sophie.

-          Fontos elintézni valóm volt – mondta Jessy. Egyszer csak Mario Lopez hangja csendült fel a háttérből. Minden bent lévő csapat kivonult a színpadra.

-          Éééééés az első továbbjutó csapat a The Sniffers! – mondta a műsorvezető, mire mindannyian a kézjelünket mutattuk. Nagyon boldogak voltunk. – Ez a csapat szerezte eddig a legnagyobb rajongótábort – mire a Pretty Dancers tagjai szúrós pillantásokat vetettek felénk, mi pedig fülig érő szájjal mosolyogtunk. A többiek levonultak a színpadról és elkezdtük a táncunkat. A tánc után a zsűri értékelt minket.

-          Ez lányok.. Hűű.. Szóhoz sem jutok. Remek volt. Nicole és Vicky az a szaltó fenomenális volt. Sarah, Kate és Sophie az a forgás is nagyon jól nézett ki. Hogy hoztátok össze? El sem hiszem hogy ezt ti csináltátok. Ezt jól megoldottátok – szólalt meg Lil Mama.

-          Hát igen. Egyet értek Lil Mama-val. Nagyon jól összeraktátok. És most térjünk rá a lassításra. Nekem nagyon tetszett, hogy a szaltókat és a forgásokat egyszerre csináltátok, bár mielőtt neki indultatok túlságosan is figyeltetek egymásra. Azonkívül szép munka volt. – mondta JC.

-          Igen nekem is ez volt a bajom. Ezenkívül, ahhoz képest, hogy csak ennyi idősek vagytok, olyan koreográfiát raktok össze amiket a huszonévesektől várnak el. Szép volt! – dicsért minket D-Trix. Ezután levonultunk a színpadról és a színfalak mögött néztük tovább a műsort.

Miután véget ért a show sietnünk kellett, mert életünk első interjújára mentünk. 

-          Sziasztok. Én Chris Trondsen vagyok és én fogom veletek készíteni az interjút – jött oda hozzánk egy középkorú, barna hajú srác.

-          Hello – köszöntünk kórusban.

-          Akkor szerintem kezdjük is el – csapta össze a tenyerét Chris. – Nos az első kérdés – kezdte. – Hogy érzitek magatokat itt az ABDC-ben? – nézett bele a telefonjába.

-          Köszönjük. Nagyon jól – felete Sophie.

-          Ennek örülök – mosolygott. – Még nem tudom mindegyikőtöknek a nevét ezért kérlek mutatkozzatok be.

-          Helló. Én Sophia Roberts vagyok.

-          Helló. A nevem Kate Williams.

-          Szia. Én vagyok Lucia James.

-          Én Victoria Wang vagyok.

-          Hello. Én Sarah Darcy vagyok.

-          Én pedig Nicole Hamilton.

-          Értem, köszönöm – mondta Chris. – És lányok, hogy álltok a fiúkkal? Melyik ötök van kapcsolatban?

Ezután a kérdés után kicsit megijedtem, mert az összes lány rám nézett. Kicsit félve, de feltettem a kezemet.

-          Óóó és ki az? Hova valósi? És hogy ismerkedtetek meg? – kérdezősködött a riporter.

-           Hát New Jersey-ben él, de most itt tartózkodik LA.-ben és itt is ismerkedtünk meg.

-          Tényleg Jersey-i? Mi a neve? Talán ismerem, sok embert ismerek onnan.

-          Biztos ismered, mert már készítettél vele interjút.

-          Tényleg? Ki az?

-          Nick Mara – válaszoltam kicsit halkabban.

-          Komolyan? Gratulálok. Jóban vagytok az ICONic Boyz-os srácokkal?

-          Hát csak egy részükkel, mert a másik felükkel még nem is találkoztunk – felelte Nicole. Még rengeteg kérdést tett fel Chris, majd ezzel a kérdéssel fejezte be az interjút:

-          Szerintetek megnyerhetitek az ABDC-t?

-          Reménykedünk benne, hogy megnyerhetjük, de még sok jó csapat van még versenyben – válaszolt Nicole.

-          Rendben, köszönöm az interjút. jó volt benneteket megismerni és remélem, hogy még találkozunk. Sziasztok – búcsúzott el Chris.

-          Szia – köszöntünk el egyszerre.

Mikor hazaértünk Nicole-nak megcsörrent a telefonja. Láttuk a képernyőn, hogy az anyukája hívta. Nicole felvette és másfél órán keresztül beszélgettek egymással. Miután letette a telefont sírva borult a nyakamba. Nem igazán értettem, hogy miért sír. Rákérdeztem, de a sírástól nem tudott válaszolni.

3. Fejezet

Kate szemszöge:

Eljött a randim napja. Kicsit izgulok, mert fogalmam sincs, hogy hova fog vinni. 6-ra kell majd elkészülnöm. Reggel mikor felkeltünk elmentünk a lányokkal vásárolni. 11 körül elmentünk egy közeli plázába.
- Mégis milyen ruhát vegyek fel? – kérdeztem.
- Attól függ, hogy hova mentek – szólt Sophie.
- Még én sem tudom – húztam el a számat.
- Akkor inkább olyan átlagosan öltözz – mondta Nicole.
- Nézzétek ez hogy állna? – léptem oda egy béke jeles fekete-fehér lenge fölsőhöz.
- Ez nem rossz. Pl. felhúznád a fekete Vlado-s cipőddel és a Nicole fekete Ice Watch-ával – gondolkozott hangosan Sarah.
- Nézzétek! Itt egy fekete rövidnadrág. Ez tök jó lenne hozzá – mutatott Lucy jobbra.
- Menj a próbafülkébe, nézzük meg, hogy áll! – utasított Vicky. Gyorsan átvettem a ruhát és megmutattam a többieknek.
- Ez nagyon jól néz ki! – tapsikolt Sophie.
- Jól áll – dicsérte meg az öltözetemet Sarah. Visszamentem, visszavettem a saját ruhám és elindultunk a pénztár felé. Fizetés után mikor kiléptünk a boltból két kislány lépett elénk.
- Ugye ti vagytok a The Sniffers? – érdeklődött a szőke.
- Igen – mosolyogtam.
- Kaphatnánk autógrammot? - tette fel a kérdést a másik.
- Persze – vette el a filcet Vickey. Mindannyian adtunk mindkét lánynak egy-egy autógrammot. Megköszönték és vigyorogva elrohantak. Mindannyian lesokkolva néztünk egymásra.
- Na ehhez még hozzá kell szoknunk – szólt Lucy.
- Nem megyünk el kajálni? – kérdeztem.
- Mehetünk – vonta meg a vállát Nicole.
Beültünk az egyik étterembe gyros-t enni. Egyszer csak megláttuk Nick-et és Madison-t az étterem előtt sétálni. Mikor megláttak minket odajöttek hozzánk.
- Sziasztok. Hát ti? – köszönt Madison, miközben Nick egy csókkal üdvözölte Sarah-t.
- Úúúú mondtam, hogy volt ott valami tegnap - mosolygott Nicole gonoszan.
- Akkor ti most együtt vagytok? – érdeklődött Sophie.
- Igen – adott egy puszit Nick Sarah-nak.
- És nekünk erről nem szóltál? – néztünk rá mindannyian.
- Kellett volna? – nevetett Sarah.
- Szerintem ez alap dolog lenne – mondta Lucy.
- Jól van sajnálom, de tudjátok milyen vagyok.
- És mit csináltok itt? – terelte a témát Madison.
- Vásárolni voltunk – válaszoltam.
- Óóó az estére – röhögött Nick, mire elvörösödtem. – Már Mikey is nagyon készül rá.
- Mik lesznek ott – vigyorgott gonoszan Mad.
- Nem tudjátok, hogy hova megyünk? – érdeklődtem.
- Tudjuk, de nem mondhatjuk el – mondták pont egyszerre. Nagyon ideges lettem.
- De gonoszak vagytok – sértődtem meg.
- Figyelj Kate, Mikey a legjobb haverom és megkért, hogy ne áruljuk el senkinek – magyarázta Madison.
- Ok megértem, de akkor is megöl a kíváncsiság.
- Majd meglátod – szólt Nick. Miután befejeztük az ebédet hazamentünk, hogy készülődni tudjak. Tök aranyosak voltak, hogy így segítettek. A srácok hazamentek, hogy segítsenek Mikey-nek. Miközben készülődtem beszélgettünk Sarah-ról és Nick-ről. Sarah elmesélte azt is, hogy jöttek össze. Nagyon aranyosak. Felhúztam a ruhámat és megcsináltam a hajamat.
- Szerintetek kisminkeljem magam? – kérdeztem a lányoktól.
- Tudjátok, hogy én mindig a smink pártján állok, de szerintem most nem kell – javasolta Sophie.
- Rendben – válaszoltam.
Elérkezett a várva várt 6 óra. Csöngettek. Mikey volt az. 5 percet késett, de ez nem zavart. Mikor kinyitottam az ajtót elkezdett hevesen verni a szívem.
- Szia – köszönt.
- Szia – mosolyogtam rá.
- Indulhatunk? – kérdezte.
- Persze. Amúgy hova megyünk? – érdeklődtem, miközben kiléptünk az ajtón.
- Meglepetés – titokzatoskodott. Útközben sokat beszélgettünk. – Nagyon jók voltatok tegnap.

- Köszi.

- Kifejezetten te – mondta, mire zavarba jöttem. A szemem sarkából őt figyeltem és észrevettem, hogy engem néz. – Jól áll neked a vörös – vigyorgott, én pedig kérdőn néztem rá. – El vagy vörösödve – nevetett fel. Én csak eltakartam az arcomat.

- Basszus – motyogtam magamban. Ezt ő nem értette, mivel magyarul mondtam.

- Ne parázz nem nevetlek ki – fordított magával szembe, majd levette a kezemet az arcomról és  megölelt. – Túl könnyen lehet téged zavarba hozni – tette hozzá. Mikor elengedett tovább kérdezősködött. – Mi a kedvenc számod?

- Öhm…Conor Maynad-tól a „Can’t Say No”. És neked? – kérdeztem vissza.

- I’m Sexy and I know it.

Még kérdezősködött és közben odaértünk. Egy óriási épület előtt álltunk meg, amire nagy betűkkel ez volt írva: Bowling.

-          Most komolyan bowling-ozni hoztál? – lepődtem meg.

-          Igen, miért? – nézett rám ijedten.

-          Mert még sosem voltam bowling-ozni – mondtam megszeppenve.

-          Nem baj, majd segítek – mosolygott kacéran. Mikor beértünk, Mikey elkérte a cipőket és odamentünk az egyik asztalhoz. Átvettük őket, majd odamentünk az ötös pályához.

-          Először megmutassam vagy megpróbálod? – tette fel a kérdést.

-          Inkább mutasd meg – válaszoltam. Megfogott egy kék bowling golyót és már gurított is. Természetesen elsőre mind a 10-et ledöntötte.

-          Most akkor te jössz – nyújtott oda egy másikat. Én persze egyet sem találtam el, mire ő kinevetett.

-          Hát ez tényleg nem az erősséged – röhögött még mindig.

-          Én mondtam – vontam meg a vállam.

-          Jól van megtanítom, hogy kell – lépett mögém egy golyóval. Beledugtam az ujjamat ő pedig megfogta a csuklómat. A másik kezével átkarolta a derekamat. Közösen gurítottunk egyet, ami telibe találta a bábukat.

-          De ügyesek vagyunk – ugrottam a nyakába.

-          Na most akkor próbáld meg egyedül – adott oda egy rózsaszín golyót. Megfogtam és gurítottam egyet. Taroltam!

-          Ááááá – ugrottam a nyakába és megcsókoltam. „Mi?? Megcsókoltam?! Hogy lehetek ilyen hülye?” – kérdezgettem magamtól.

-          Húú! – húzott vissza magához Mikey és megcsókolt.

-          Akkor ez most azt jelenti, hogy járunk? – kérdeztem félénken.

-          Igen – mosolygott.

Vége lett a játéknak és természetesen ő nyert. Mikey visszakísért a szállodába. Mikor benyitottunk ott a találtuk a többieket a nappaliban.

-          Na milyen volt az este? – nézett gonoszan Sarah, mire Nicole hátba vágta. – Mi van? – nézett értetlenül.

-          Majd este elmondják – mondta Sophie.

-          Vagy nem – vágtam rám.

-          Miért? – nézett kis kutya szemekkel Vicky.

-          Hagyjuk – legyintett Mad.

-          Mi lenne, ha „felelsz vagy mersz”-eznénk? – vetette fel az ötletet Jason.

-          Oké – pattant fel Louis, majd hozott egy üveget. Addig mi leültünk a földre.

-          Ki kezd? – kérdezte Vinny.

-          Majd én – vette el az üveget Sarah Louis-tól és megpörgette az üveget. – Felelsz vagy mersz? – tette fel a kérdést Nick-nek.

-          Merek – válaszolta.

-          Mondjuk…. vedd le a fölsőd és maradj úgy a játék végéig.

-          Oké – mosolygott. Miután levette a fölsőjét ő pörgetett. – Jason?

-          Felelek – mondta.

-          Kit tartasz a legszebbnek a lányok közül? – mutatott körbe rajtunk Nick.

-          Öhm.. Vicky – bökte ki. Amíg Jason pörgetett láttam, hogy Mikey és Mad sugdolóznak valamiről. – Nos, Madison. Felelsz vagy mersz?

-          Merek – válaszolta.

-          Adj egy puszit Sarah arcára – nézett gonoszan Nick-re. Miközben Mad végrehajtotta a feladatát mind Nick-et figyeltük. Nagyon féltékeny volt. Kíváncsi lennék, hogy Mikey mit csinálna, ha most én lennék Sarah helyében.

-          Inkább játszunk valami mást, mert ezt meguntam – jelentette ki Madison.

-          Oké, de mit? – kérdezte Lucy.

-          Nem tudom - dőlt hátra Mad és pötyögni kezdett a telóján. Gondolom Twitter-ezett, mint mindig. – Ja tényleg lányok! Nem jöttök el jövő héten a táncóránkra? Itt lesz a városban. Csak 2 órás lesz. Ilyenkor sokat hülyülünk a rajongókkal és megtanítunk nekik pár lépést.

-          És mi a fenének kellünk oda? – kérdeztem.

-          Bemutatunk titeket a rajongóinknak hátha nagyobb rajongótáborotok lesz – felelte Thomas.

-          Oh oké – mondta Nicole.

-          Srácok mennünk kell, mert már éjfél van és holnap kelünk – pattant fel az ágyról Louis.

-          Sziasztok! – köszöntek el. Miután elmentek mi is azonnal lefeküdtünk, mert már álmosak voltunk.

*

Egész héten nem tudtunk találkozni a srácokkal, mert végig programjuk volt. Egyszer beszéltünk velük telefonon és megdumáltuk, hogy náluk megnézzük a 2. Show-t az ABDC-ben és náluk is alszunk. Szombat délután van. Már készülődünk a srácokhoz. Nem öltöztünk túl. Mindegyikőnk felvett egy rövidnadrágot és egy fölsőt edzőcipővel. Mielőtt elindultunk volna a fiúkhoz, beugrottunk a boltba popcorn-ért és nachos-ért. Mikor odaértünk boldogan fogadtak minket az ajtóban.

-          Sziasztok - köszöntek kórusban.

-          Helló – mondtuk mi is majdnem egyszerre.

-          Hoztatok kaját? – csillant fel Jason szeme.

-          Aha – bólintott Sophie.

-          Mennyi az idő? – kérdezte Vinny, mire Mikey előkapta a telefonját.

-          Fél nyolc – válaszolta.

-          Na akkor kezdjünk készülődni – javasolta Vicky. 8 előtt 10 perccel már minden kész volt és mindenki elfoglalta a helyét. Nick beült a fotelba, Sarah pedig az ölébe. Nagyon aranyosak voltak. Nicole, Mad, Vinny, Vikcy és Thomas lekuporodtak a földre. Lucy, Sophie, Mikey és én a kanapéra, Louis és Jason pedig a két karfára ültek. Végre elkezdődött a műsor. Jobbnál, jobb csapatok érkeztek a színpadra. Nekem személy szerint mindegyik tetszett, de a többiek mind lehurrogták őket.

-          Ti sokkal jobbak voltatok – suttogta a fülembe Mikey.

-          Köszi – mosolyogtam. Miután vége lett a műsornak még órákig beszélgettünk. Hajnali 5 körül elnyomott minket az álom. Nem sokkal 6 után meg szólalt a telefonomból a One Direction – What Makes You Beautiful című száma, mire mindenki felkelt. Mielőtt felvettem Madison elkezdte énekelni, de mivel nem tudta a szöveget jól kiröhögtük. Beleszóltam a telefonba:

-          Haló.

-          Szia Kicsim. Hogy vagytok? – érdeklődött anya.

-          Anya! Ugye tudod, hogy itt Amerikában 6 órával kevesebb az idő, mint otthon.

-          Tudom. Épp ezért hívtalak most. - Beszélgettünk még egy ideig, majd leraktam és visszaaludtunk. 

2. Fejezet

Sarah szemszöge:

Nagyon gyorsan eltelt ez a hét és ma már indulnunk is kellett LA.-be. Reggel már 7-kor fel kellett kelnünk, hogy 8-ra kiérjünk a reptérre. Az indulás előtt 2 órával már becsekkoltunk. 1 óra múlva indul a repülő és Nicole még mindig sehol. Nem hiszem el, hogy most is késik.. Mikor felszálltunk volna a gépre megláttunk egy felénk futó alakot. Ahogy közeledett felismertük. Nicole volt az.
- Ez hihetetlen, hogy megint késtél.. Szerencséd, hogy még nem szálltunk fel – kiabáltam le Nicole fejét.
- Bocsi elaludtam – védte magát.
- Ez nem kifogás – cseszte le Sophie.
- Szálljunk már fel! – türelmetlenkedett Lucy. Megfogtuk a táskáinkat és elindultunk a gépre. Elfoglaltuk a helyünket és perceken belül LA. felé repültünk.
*

7 óra múlva el is foglaltuk a szállásunkat. 9 óra volt. Gyorsan mindenki lefürdött és átöltöztünk az egyen szerkónkba, ami egy fehér trikóból, egy fekete csőnadrágból, Vlado-s kék sapkából és kék magasszárú cipőből állt. Megcsináltuk a hajunkat és indultunk is. 11-re mentünk. Igaz, hogy korán, de így sem mi voltunk a legelsők. Mikor odaértünk személyesen kitöltöttünk egy űrlapot. Várnunk kellett több mint 2 órát, addig többször is elpróbáltuk a koreográfiánkat. Jessy nagyon segítőkész volt és bíztatott minket. Már csak egy csapat volt előttünk. A színfalak mögött volt egy kis TV, amin láttunk a fellépésüket.
- Ők nagyon jók – pánikolt Vicky.
- De ti jobbak lesztek – bíztatott minket Jessy.
- Reméljük – kapcsolódott be a beszélgetésbe Nicole.
Az előttünk lévő csapat bejutott az élő show-ba. Emelt fővel jöttek ki. Kicsit beképzeltnek tűntek. Az egyik csaj odajött hozzánk és így szólt:
- Ezt próbáljátok felülmúlni! – dobta hátra a haját.
- Nem próbáljuk, hanem meg is fogjuk csinálni – válaszoltam.
- Kötve hiszem. A kinézetetekből megállapítom, hogy bénák vagytok..
- Igen? Na akkor ezt figyeld! – mondta Kate és az én vezetésemmel felvonultunk a színpadra.
- Sziasztok! Mi a nevetek? – köszöntött minket Lil Mama az egyik zsűritag.
- Helló. A mi nevünk a The Sniffers.
- Rendben. Akkor kezdjetek bele – mondta D-Trix. Elindították a zenét, mi meg táncolni kezdtünk. Minden lépésünk tökéletesen és egyszerre ment. A végén mindenki állva tapsolt nekünk.
- Hűű szóhoz sem jutok – szólt JC Chasez, majd folytatta. – Nekem nagyon tetszettetek, bár látszik rajtatok, hogy fiatalok vagytok, de ezután ti is beállhattok a legfiatalabb csapatok közé, mint az ICONic Boyz és a 8 Flavahz.
- Egyetértek JC-vel, lehettek annyira jók, mint az ICONic Boyz. Szívesen látnálak titeket a döntőben is. Mennyi idősek is vagytok? – kérdezte Lil Mama.
- 13-14 – felelte Kate.
- Nos akkor szavazzunk – vetette fel D-Trix.
- Én igennel szavazok – mosolygott az egyetlen női zsűritag.
- Csatlakozom – vágta rá D-Trix.
- Háát.. Tényleg vagytok annyira jók, tehát én is igennel szavazok – mondta JC.
- Áááááá köszönjük – sikítoztunk. Lerohantunk a színpadról és döbben találtuk az ellenséges csapatot.
- Ezt nektek – vágta az arcukba Lucy. Továbbra is csak döbbent arcokat láttunk. Megszólalni sem bírtak. Odafutott hozzánk Jessy és mindannyiunkat megölelt.
- Nagyon ügyesek voltatok! – hangzott az edzőnk szájából. Boldogan mentünk ki az épületből.
*

Egész hétvégén ünnepeltünk. Hétfőn bementünk a kapott táncterembe és közösen megnéztük az iPad-en a videó üzenetet, amit kaptunk Justin Bieber-től kaptunk.
- Szisztok ! Gratulálok, hogy bejutottatok az első fordulóba! A ti számotok a legújabb dalom a „As long as you love me”. Sok sikert hozzá!
Bele is kezdtünk a munkálatokba. 3 óra múlva kész volt a fél tánc. Ezután elmentünk körbenézni a városban. Persze Jessy-nek is el kellett jönnie. Így teltek a napjaink egészen szombatig, az első élő show napjáig.

Reggel mikor felkeltünk, már nagyon izgatottak voltunk. A főpróba eléggé nehezen ment, mert nem mozogtunk egyszerre, de ez lehet, hogy az izgatottság miatt volt. Mikor a próbánk felénél tartottunk betoppant egy csapat srác. Rögtön felismertük, hogy kik azok. Ők voltak az ICONic Boyz. Ahogy Kate meglátta őket rögtön elájult. Ezt meglátták a fiúk és Mikey rögtön odarohant hozzá.
- Mondd, jól vagy? – kérdezte aggódva. – Gyorsan hozzatok neki vizet!
- Majd én hozok! – mondtam. És elrohantam. Mikor visszaértem már ébredezett.
- Jól vagy?? – ismételte.
- Igen, köszi – szólt Kate kábultan.
- Ó, már kezdtem megijedni!
E mondat után „húúú”-zni kezdtünk, mire mindketten elpirultak.
- Amúgy srácok ti mit kerestek itt? – érdeklődött Nicole.
- Csak gondoltuk megnézzük az újoncokat – röhögött Madison.
- Milyen kár, hogy azt mondták vagyunk olyan jók, mint ti! – vágtam rá.
- Akkor mutassátok meg, hogy tényleg jók vagytok – csapta össze a tenyerét Nick. Ezután felmentünk a színpadra és elindult a dalunk, és ezúttal minden tökéletesen ment. A fiúknak szó szerint tátva maradt a szájuk. Miután lejöttünk a színpadról, Vinny így szólt:
- Na jó, inkább nem szólunk semmit….
- Jobb is – mondta Sophie.
- 10 perc szünet lányok – szólt Jessy. Leültünk a színpad szélére, a srácok pedig odajöttek hozzánk.
- Sarah vagy ugye? – ült le mellém Nick.
- Ahha – vágtam rá közömbösen.
- Tök jól táncoltatok – dicsért meg miket.
- Ó, köszönjük, de ti sem vagytok semmik.
Közben Nicole odaszólt Vinny-nek:
- Vinny, te újra a csapatban vagy?
- Ja – válaszolt.
- Hűű, meggyőző válasz – szólt oda neki Sophie.
- Hogy- hogy? – hagyta figyelmen kívül Nicole.
- Hát, hiányzott a csapat – magyarázta Vinny.
- És mi lesz a tanítással? – kérdezte Lucy.
- Az is belefér az időmbe.
- Este a show után nem megyünk el pizzázni? – vetette fel Thomas.
- És Madison fizetne – nevetett Mikey.
- Álmaidban – szólt vissza Madison.
- Tőlem mehetünk – mondta Vicky.
- És Jessy is jöhet velünk? – tette fel a kérdést Kate.
- Inkább ne! – vágta rá Louis.
- Oké, majd elintézzük – legyintett Nicole. – Majd leszervezünk neki egy randit.
- Te nem vagy normális – röhögtem fel.
- Fiúk, ha megbocsájtotok a lányoknak próbálniuk kéne – lépett oda hozzánk Jessy.
- Nem maradhatnának? – mosolygott Mikey-re Kate.
- Tőlem – vonta meg a vállát.
Fél óra múlva már szabadulhattunk is a próbáról és belekezdtünk az esti show készületeibe a fiúk segítségével. A készülődés közben találkoztunk egy stylist-tal aki odaadta a ruháinkat amiből választhattunk. Miután végeztünk a ruhapróbával már csak 45 percünk maradt a műsorig. Ezután rohantunk sminkeshez és fodrászhoz. Mikor végeztünk a fiúk sok sikert kívántak és beültek a nézőtérre.

Elindult a show és rögtön egy közös tánccal indítottunk a többi ellenfelünkkel. Elsőként a legfőbb ellenségünk lépett fel a: Pretty Dancers. Mi szerencsére utolsóként léptünk színpadra. A nézőtéren láttuk, hogy a srácok mennyire szorítanak értünk. Mikor véget ért a táncunk a fiúk állva tapsoltak és kiabáltak. Miután lejöttünk a színpadról Jessy egy büszke mosollyal fogadott minket.
- Nagyon ügyesek voltatok, büszke vagyok rátok – ujjongott.
- Szép volt lányok! – jött oda hozzánk egy másik csapat.
- Köszi, ti is jók voltatok. – válaszoltuk.
- Amúgy mi vagyunk a „The Lightning”, és a nevem Josh, a többiek : Ed, Will, Liam, Brandon, Dan és Sean.
- Ők itt Kate, Nicole, Lucy, Sophie, Vicky és ő az edzőnk Jessy, én pedig Sarah vagyok. Igazán örültünk – mondtam.
- Mi is, sok sikert a továbbiakhoz – mosolygott.
- Siessetek, mindjárt kezdődik az eredményhirdetés – jött oda hozzánk az egyik rendező. Ahogy szólítottak kimentünk a színpadra és hatalmas taps fogadott minket. Az a 7 lüke pedig kiabálta a nevünket, mire mi nevetve integettünk a közönségnek. A csapatok egymás mellé álltak és izgatottan várták az eredményt. A műsorvezető Mario Lopez felsorolta a továbbjutók nevét. A mi csapatnevünket harmadikként mondtak. Nagy megkönnyebbülés volt. Sikítozva ugráltunk az örömtől. Boldogan rohantunk le a színfalak mögé. Ott megvártuk az eredményhirdetés végét, miután mindenki gratulált mindenkinek. A show után a fiúk üvöltözve ugrottak a nyakunkba.
- Tudtam, hogy megcsináljátok! – ölelt meg Nick.
- Ügyesek voltatok – ugrott Mikey Kate nyakába. Mikey meglepően hosszú ideig ölelte. Azt hittük, hogy el sem fogja engedni.
- Akkor indulunk? – kérdezte Jason.
- Pillanat csak még átöltözünk és lemossuk a sminket. 10 perc múlva itt találkozunk – szólt Vicky.
- Oks itt várunk benneteket – vágta rá Louis. Gyorsan bementünk az öltözőnkbe és lemostuk a sminket. Átöltöztünk egy kényelmes ruhába és visszasiettünk a srácokhoz.
- Hú ez pontos volt – mondta Mad.
- Gyakorlat teszi a mestert – dobta hátra a haját Sophie.
- Túl gyakran kell átöltöznünk túl gyorsan – sóhajtott Nicole.
- Főleg neked – nevettem.
- Miért? – érdeklődött Vinny.
- Mert mindig késik – forgatta a szemét Kate.
- Na akkor megyünk? – tette fel a kérdést Thomas.
- Bocsi lányok, ma magatokra kell, hogy hagyjalak benneteket, mert randim van – jött zavarba Jessy.
- Nem baj, mert a srácokkal leszünk – magyarázta Lucy.
- Kérlek fiúk vigyázzatok a lányaimra!
- Természetesen – mosolyogott Nick.
- Na akkor megyek. Sziasztok!
- Szia – köszöntünk kórusban.

Elindultunk a pizzázóba és 10 perc múlva már ott is voltunk.

-          Ez a kedvenc pizzázónk – magyarázta Mikey, mikor beléptünk.

-          Szép – nézett körbe Sophie.

-          Cső srácok! – jött oda egy 20 év körüli srác.

-          Helló! – köszöntek oda.

-          Lányok ő itt a pizzázó tulaja, Dave – mutatta be nekünk Jason. – Dave, ők itt a The Sniffers. Sophie, Lucy, Kate, Vicky, Nicole és Sarah – mutatott egyesével ránk.

-          Szia – mondtuk majdnem egyszerre.

-          Sziasztok. Idevalósiak vagytok? – kérdezte.

-          Nem, Magyarországról jöttünk – felelte Lucy.

-          Tényleg? – nézett ránk az összes srác.

-          Ja – válaszoltam közömbösen.

-          Az akcentusotokból nem látszik – mondta még mindig meglepetten Nick. Leültünk két 6 személyes asztalhoz és odahúztunk egy széket. Rendeltünk 4 óriási pizzát és megettük.

-          Nem csinálunk képeket? – vetette fel az ötletet Thomas.

-          Tőlem – vonta meg a vállát Kate. Készítettünk pár csoport képet, majd mindenki mindenkivel. Velem Nick csinálta a legtöbb képet. Az egyiket ki is tettem háttérképemnek.

-          Nem megyünk el sétálni? – kérdezte Madison.

-          Menjünk – vágta rá Nicole, miközben felálltunk az asztaltól és elindultunk ki a pizzázóból. Sétálgatás közben mikor Nick-kel beszélgettem egyszer csak meghallottam, hogy Mikey mit kérdez Kate-től:

-          Holnap nem megyünk el ketten valahova?

-          De. Ez nagyon jó ötlet! – mosolygott Kate.

„Úúúú itt lesz valami” – gondoltam. Miközben agyaltam megszakította a gondolat menetemet, hogy Nick oldalba lökött.

-          Gyere mutatok valamit! – szólt. Megfogta a kezemet és elhúzott az egyik utcába. Mentünk pár utcán keresztül és megálltunk egy óriási tábla mellett.

-          Vlado? – nézem rá.

-          Aha. Ugye mi reklámozzuk a Vlado-t és pont ebben a városrészben van az én plakátom – mesélte.

-          Értem. Nagyon jó lett – válaszoltam. – Többiek?

-          Nem tudom. Hívjuk fel őket!

-          Rendben – mondtam és keresgélni kerestem a táskámban. – Basszus! Nicole-nál maradt a telefonom..

-          Jó, mindegy. Legalább kettesben maradunk – mosolygott rám azzal a tipikus kacér mosolyával, mire én zavarban jöttem. Tovább sétálgattunk mikor megcsapott minket egy hűvös szellő. Nick látta rajtam, hogy fázom és levette a pulcsiját. Rám terítette, mire én elmosolyodtam. Rengeteget hülyültünk és nagyon kedves volt. Mikor elkezdett sötétedni elindultunk hazafelé. Bementünk a szállodába és megállított az ajtóban. A hajamat kisimította az arcomból és közeledni kezdett felém és…és…megcsókolt! El sem hiszem! Amióta csak megláttam az ABDC-ben erről álmodoztam. Nem tartott tovább fél percnél és elengedett. Kopogni kezdtem az ajtón. Vicky nyitott ajtót.

-          Szisztok! – köszönt.

-          Helló – mondtuk kórusban.

-          Merre jártatok? – tette fel a kérdést Madison felvont szemöldökkel.

-          Közöd? – kérdezett vissza Nick.

-          Úúúú akkor történt ott valami – lépett oda Mikey.

-          Te beszélsz? – kapcsolódtam bele a beszélgetésbe.

-          Miről beszélsz?

-          Hááát… Te meg Kate – válaszoltam ironikusan, mire mind a ketten elvörösödtek.

-          Ezt honnan tudod?

-          Szerintem ezt mindenki látja rajtatok..

-          Dúl a „láv”, de nem meritek kimutatni – szólt Nicole.

-          Na jó végre bemehetnénk – zárta rövidre a vitát Nick.

1. Fejezet

Nicole szemszöge:

  Futottam – futottam, mert nagy hírem volt a lányok számára, de útközben mikor ránéztem az órámra láttam, hogy már el is késtem az próbáról.

-           -   A francba már megint – mondogattam magamban.

Mikor odaértem, hirtelen berontottam a táncterembe, amire a többiek megijedtek. Már át voltak öltözve és beszélgettek.

-           Nicole! Már megint késtél! – kiabálta Sarah.

-           Jól van, bocsi. De okkal késtem – mondtam.

-           Mégis mi az okod rá? – kérdezte Lucy.

-           Nagy hírem van! Olvasgattam a neten mindenféléről és találtam egy nagyszerű lehetőséget – meséltem izgatottan.

-           Mit? Mondd már! – kiáltották kórusban.

-           Felmentem az ABDC (America’s Best Dance Crew)  honlapjára és a következő évadba lehet jelentkezni. Arra gondoltam, hogy jelentkezhetnénk.

-           Oké, de  mikor lesz? – tette fel a kérdést Sophie.

-           Jövő héten lesz a válogató LA-ben.

-           Mi van??? – döbbentek le a mindannyian.

-           Engem úgy sem engednének el… - szomorodott el Kate.

-           Szerintem ez nagyszerű ötlet!! – kiáltotta Sarah.

-           Már csak a szüleinkkel kell megbeszélni. Ja amúgy már le is adtam a jelentkezést. – mondtam.

-           Oké, most akkor kezdjük el az edzést és majd este megbeszéljük – szólt ránk Vicky.

2 óra alatt le is tudtuk a táncpróbát és gyorsan mindenki hazasietett. Engem nagy nehezen elengedtek, majd rögtön géphez ültem, hogy elmesélhessem a lányoknak a jó hírt. Egyenlőre csak Sarah és Vicky volt fenn Skype-on. Egyből konferencia beszélgetést kezdeményeztem.

-           Engem elengedtek!!! – kiabálta bele a kamerába Vicky köszönés nélkül.

-           Engem is – vágtuk rá egyszerre Sarah-val.

-           Többiekről tudtok valamit? – kérdeztem.

-          Nem. – húzta el a száját a félig kínai barátnőm.

-          Várjatok egy pillanatot, felhívom őket – állt fel a gép elől Sarah. Nem telt el 2 perc sem és visszajött. – Kate-et és Sophie-t nem engedték el de Lucy-t igen.

-         Ezt nem hiszem el.. – puffogtam. Eközben Vicky is káromkodott egy sort (de ezt inkább nem írom le). – Sürgősen találkozzunk a Starbucks-ban. Írok üzit a többieknek.

-           Rendben. 6-kor ott találkozunk – mondta Vicky. Mind a hárman kijelentkeztünk. Írtam egy-egy SMS-t a másik három barátnőmnek, hogy mikor és hol találkozunk.

Szóltam anyáéknak, hogy elmegyek, felhúztam a cipőmet és már rohantam is. Mikor beléptem a kávézóba, láttam, hogy a csapattársaim közül még senki nincs itt. Lefoglaltam az egyik sarokban lévő asztalt. Nem sokkal később belépett az ajtón Sarah és Sophie, de láttam az utóbbin, hogy eléggé el van keseredve. Intettem nekik jelezvén, hogy jöjjenek oda hozzám.

-           Sziasztok! – álltam fel és megöleltem mindkettőt.

-           Helló – köszöntek egyszerre.

-           Többiek? – kérdezte Sarah.

-           Ott jönnek – mutatott Sophie az üvegajtó irányába. Bejöttek és egyből odajöttek hozzánk. Rendeltünk, majd elkezdtünk beszélni a dologról.

-           Mit csináljunk? – érdeklődött Lucy.

-           Nem tudom – húztam el a számat.

-           Hát ez elég ritka tőled – röhögött Sarah, mire mindenki felnevetett.

-           Engem csak akkor engednének el, ha van felnőtt felügyelet – mesélte Sophie.

-           Velem is ugyan ez van – vágta rá Kate.

-           Mi lenne, ha Jessy, az edzőnk velünk jönne? – vetette fel az ötletet Vicky, mire a két lány összenézett.

-           Rendben akkor felhívom anyáékat – jelentette ki Kate.

-           Én is ezt teszem – mondta Sophie, mire felálltak mind a ketten. Pár perc múlva visszajöttek széles mosollyal a szájukon. - Elengedtek! – sikítozott örömében Sophie, mire az egész kávézó idenézett.

-           Jaj, de jóó! – álltunk fel mindannyian és megöleltük őt.

-           És veled mi van, Kate? – kérdeztem.

-           Engem is – kiáltott fel.

-           Ááááááá – kezdett bele mindenki. Kicsit sem néztek hülyének minket az emberek, de ez nem zavart.

-           Most már csak egy baj van.. – lombozott le minket Sarah. – Erről az egészről Jessy nem is tud.

-           Hívjuk fel – ajánlotta fel Lucy. Előkaptam a telefonom és tárcsáztam a számát.

-           Szia! – köszönt az edző. Kihangosítottam és egyszerre szóltunk bele:

-           Sziaaa Jessy!

-           Jaj, sziasztok lányok!

-           Lehetne egy kérdésünk? – kérdezte Vicky.

-           Persze.

-           Tegyük fel, hogy szerepelhetnénk az ABDC-ben. És te elkísérnél minket?? – tette fel a kérdést Sarah.

-           Hmmmm…. Igen! – kiáltotta boldogan.

-           Akkor kösd fel a gatyád, mert jövő héten indulunk! – mondtam.

-           Tényleg? Ez nagyszerű! Akkor holnap az edzésen megbeszéljük a részleteket. Most mennem kell. Sziasztok – köszönt el Jessy. Letette a telefont, mire mi hangos sikítozásban törtünk ki. Közben Sophie felmászott az asztalra és elkiáltotta magát:

-           Emberek, már most büszkék lehettek ránk, mert mi leszünk Amreika következő legjobb tánccsapata!

-           Kisasszony, kérem szálljon le az asztalról! – szólt rá az egyik pincér.

-           Inkább menjünk innen – suttogta Sophie, miközben leszállt az  asztalról. Mi csak nevettünk rajta. Fizetés után távoztunk a kávézóból.

-           Tényleg lányok nem alszotok nálunk? – vetette fel az ötletet Sarah.

-           Ez egy tök király ötlet – mondta Kate.

-           Legalább megbeszélhetnénk a jövő hetet – vágta rá Nicole.

-           Menjünk haza a cuccainkért és ott találkozunk – szólt Vicky.

*

Mikor odaértünk Sarah-ékhoz mosolyogva fogadott minket az ajtóban. Bementünk a szobájába és dumálni kezdtünk.

-           Húú, én már annyira izgatott vagyok a jövő hét miatt és már mindjárt itt is van. – tapsikolt örömében Sophie.

-           Menjünk fel a netre és rendeljük meg a repülőjegyeket – mondta Lucy.

-           És írjunk egy listát, hogy mit viszünk az útra – ajánlottam fel. Sarah elővette a laptopját és a repülőjegyek után kutatott, míg mi elővettünk egy lapot és Sophie írni kezdte a listát a csomagokról.

-           Vigyünk rágcsát és üdítőt az útra – kiáltott fel Kate.

-           De nem lehet ételt és üdítőt vinni a gépre – oktatta ki Vicky.

-           Jól van, na. Én még nem is ültem repülőgépen. – vágta be a durcát Kate.

-           Vigyünk újságokat és körömlakkokat is – vetette fel Sarah.

-           Ez jó ötlet! – helyeselt Sophie. Még egy ideig írtuk a listát, majd órákig beszélgettünk, azután lefeküdtünk.