4. Fejezet

Sarah szemszöge:

Délelőtt olyan 11 felé palacsinta illatra keltem. Mikor körbenéztem, láttam, hogy már a többiek is ébredeztek. Egyszer csak megakadt a szemem Nicole-on és Mad-en. Nicole feje Madison vállán pihent.

„Hoppá! Mi lesz itt..” – gondoltam magamban. Elkezdtem ezen agyalni, de Nick megszakította a gondolatmenetem.

-          Jó reggelt! – mosolygott rám. – Hogy aludtál? – kérdezte Nick egy huncut mosoly kíséretében.

-          Köszi, jól – mosolyogtam vissza rá.

-          Mi ez a palacsinta illat? – szagolt bele a levegőbe Jason.

-          És Kate hol van? – érdeklődött aggódva Mikey.

-          Megnézem a konyhában – állt fel Vicky. Szép lassan bekullogtunk álmosan a konyhába. Vicky már nagyban ette a nutellás palacsintákat.

-          Hé, nekünk nem szóltál? – vonta kérdőre Vin.

-          Bocsi – mondta teli szájjal Vicky.

-          Mi az ott? – mutatott a plafonra Sophie.

-          Őőő.. Szerintem az egy palacsinta akart lenni – nézte Thomas is a plafont.

-          Jó reggelt mindenkinek! Igen az egy palacsinta... akart lenni – húzta el a száját Kate.

-          Az frankó – pacsizott vele össze Nicole. Már régóta ezt csináljuk, ha valami vicces dolog történik.

Miután megkajáltunk, elindultunk a táncterem felé. Útközben összeszedtük Jessy-t is. Mikor odaértünk a táncteremhez, elváltunk a fiúktól és bementünk. Kivettem a táskámból az iPad-et, hogy megnézzük, hogy mi lesz a feladatunk. Elindítottam a videót.

-          Helló The Sniffers! Ezen a héten a ti feladatotok „break”-et csempészni a táncotokba. A számotok pedig a Beautiful Monster. Sok sikert hozzá! Sziasztok – mosolygott bele a kamerába Ne-Yo.

-          Oh, szóval Ne-Yo hét lesz. Ez tetszik – szólt elégedetten Vicky.

-          De tudjátok mi a ciki? Hogy egyikünk sem tud „break”-elni – lombozott minket le Lucy.

-          Jessy te nem tudsz? – kérdeztem Jessy-től.

-          Sajnos nem – húzta el a száját.

-          De a srácok tudnak – jutott eszébe Kate-nek.

-          Akkor hívjátok fel őket – csapta össze a tenyerét Jessy. Nicole elővette a telefonját és tárcsázott egy számot.

-          Szia Mad – szólt bele a telefonba.

-          Hoppá - vágtam rá hangosan, mire Nicole egy dühös pillantást vetett rám.

-          Pillanat, csak kihangosítalak – mondta Nicole. – Na akkor arról lenne szó, hogy erre a hétre feladatként a „break” táncot kaptuk – kezdte.

-          Ez tök jó – válaszolta.

-          Ja ez tök jó, meg minden, csak az a baj, hogy egyikünk sem tud „break”-elni.. – feleltem.

-          Vegyél Nick-től órákat. Úgyis ő a legjobb – javasolta Mad.

-          Szerintem Nick és Sarah tánc helyett teljesen mást csinálnak – vigyorgott gonoszul Kate.

-          És mi van veled és Mikey-vel? – vágtam vissza.

-          Semmi semmi – jött zavarba Kate.

-          Kate, eléggé ismerlek, ahhoz, hogy kiszúrjam, ha hazudsz.

-          Mondom, hogy semmii! – emelte fel a hangját.

-          Na akkor segítetek Madison? – kérdezte Lucy.

-          Persze. 10 perc és ott vagyunk – felelte Mad, majd letette a telefont.

10 percen belül már itt is voltak a srácok. Mikor beléptek a terembe, Nick egyből odajött hozzám és megcsókolt.

     - Nos miben is kéne segíteni? – csapta össze a tenyerét Louis.

     - Break tánc – válaszolta Sophie.

     - Csajoknak „break”-elni? Na az szép – mondta Jason.

     - Ezt komolyan nem tudjátok megcsinálni? – kérdezte Nick, miközben megmutatott egy mozdulatot.

     - Ezt még én sem tudom megcsinálni – közölte Mikey.

     - Szerintem Nick-en kívül senki sem – röhögött Thomas.

     - Tudsz valami könnyebbet is? – érdeklődtem.

     - Öhm... nem igazán – vigyorgott Nick.

     - Az a baj, hogy rajta kívül senki más nem tud „break”-elni.. – húzta el a száját Vinny.

     - Na veletek aztán ki vagyunk segítve – fogta a fejét Vicky.

     - Várjatok! Asszem van egy olyan mozdulatsor, ami szerintem marha könnyű és menne nektek – jutott eszébe  Nick-nek. Megmutatta, és tényleg nem tűnt olyan nehéznek. Egész nap ezzel foglalkoztunk. Mindenkinek ment, csak Nicole-nak és Vicky-nek nem.

     - Na jó legyen egy kis szünet, mert elfáradtam – szólt Sophie.

     - Rendben. Elmegyek WC-re – mondta Kate.

     - Én is – felelt Mikey és követte Kate-et.

     - Úúú, srácok nagy hírem van! – állt fel Mad. – De ez óriási titok.

     - Mondd már! – mondtuk egyszerre.

     - Mikey és Kate járnak!

     - Mi van?! És nekem nem is szólt??? – háborodtam fel.

     - Úgy látszik – vonta meg a vállát Mad.

     - Na akkor majd jól kikérdezzük – jelentette ki Lucy.

     - Ne! Ez egy óriási titok volt, amit így sem szabadott volna elárulnom.

     - És még a lányok a pletykások – forgatta a szemét Nicole.

     - Na akkor lányok holnap várhatunk titeket a táncóránkra? – érdeklődött Thomas.

     - Természetesen – válaszolt Lucy, miközben Kate és Mikey visszajött.

     - Mi a téma? – kíváncsiskodott Mikey.

     - Csak a holnapi táncóra – mesélte Louis.

     - Na akkor folytassátok, mert sosem fogtok végezni – szólt ránk Nick.

     - Oké, de hol van Jessy? – nézett körbe Sophie.

     - Nem tudom. Hívjuk fel – vetette fel Kate. Megcsörgettük, de ki volt kapcsolva.

     - Ezt nem hiszem el.. – mondta Vicky idegesen.

     - Ez tök fura, hogy mindig akkor tűnik el mikor mi itt vagyunk – gyanakodott Mad.

     - Ez igaz – gondolkodott el Nicole.

     - És az amiről tegnap beszéltünk.. – szólalt meg Jason.

     - Nem lehet, hogy tényleg ő? – tette fel a kérdést Vinny.

     - Lehetséges. Ha most itt lenne, közelebbről láthatnánk az arcát – tűnődött el Mikey.

     - Beavatnátok? – kérdeztem.

     - Elmondjuk? – nézett a többiekre Nick.

     - Mondjuk – mondta Madison.

     - Azon gondolkodunk már egy ideje, hogy Jessy nem-e más, mint aminek mondja magát – mesélte Nick.

     - Ezt hogy értitek? – húzta fel a szemöldökét Kate.

     - De Jessy olyan amilyen szokott lenni – felelte Vicky.

     - De nem úgy értjük – rázta a fejét Vinny.

     - Akkor? – nézett a srácokra Lucy.

     - Nem tudjátok, hogy Jessy milyen származású? – érdeklődött Thomas.

     - Nem tudjuk pontosan. Csak annyit tudunk, hogy nem magyar – válaszolta Sophie.

     - Az akcentusából ítélve amerikai – mondta Jason.

     - Nagyon ritkán beszél angolul előttünk – gondolkodott el Nicole.

     - Szerintünk nagyon hasonlít Chachi-ra az I aM Me-ből – mesélte Louis.

     - Vagyis már csak volt I aM mE-s – javította ki Mikey.

     - Tényleg miért lépett ki? – érdeklődtem.

     - Senki sem tudja – felelte Nick.

     - Nagyon régen láttuk Chachi-t és akkor még a csapat tagja volt – mesélte Mad.

     - Az nem lehet! – nézett maga elé értetlenül Kate.

     - Nekünk biztos elmondta volna – legyintett Vicky.

     - Mindegy majd meglátjuk – vonta meg a vállát Thomas.

     - Na lányok folytassátok a próbát – szólt ránk Mikey.

Este hétkor befejeztük a próbát és visszasiettünk a szállodába, mert másnap a fiúk táncórájára mentünk.

Reggel 8-kor ébredtünk, mert 10-kor kezdődött a táncóra. Mindegyikőnk felvett egy buggyos nadrágot és az egyen pulóverünket. Fél 10-kor már kicsit késésben voltunk, ezért Geo értünk jött az ICON kisbusszal. Pontosak voltunk. Egészkor mentünk be a terembe. A srácok és a bent lévő fiatalok nagy tapssal üdvözöltek bennünket. Nagyon jól esett ez nekünk és eléggé meglepődtünk. Még nagyobb tapsvihar kezdődött, mikor Nick odajött hozzám és megcsókolt. Örültem annak, hogy nem egyből gyilkos pillantásokat kaptam, hanem inkább örültek nekünk. Az egész óra tök jól telt. Rengeteg rajongóval ismerkedtünk meg és nagyon aranyosak voltak. Annyi fényképet készítettünk és annyi autogramot osztottunk ki, mint még életünkben soha. A táncóra után Geo odajött hozzánk és nagyon megköszönte, hogy népszerűsítettük a táncórájukat. Miután végeztünk beültünk a srácokkal egy szokásos pizzázásra.

A héten ezen kívül még rengeteg dolog történt, de végre eljött a várva várt szombat. Ahhoz képest, hogy ez már a harmadik élő show volt még mindig úgy készültünk rá, mint az elsőre. A délelőttünk a főpróbával telt, ahol a fiúk sokat segítettek, mert Jessy megint eltűnt. A próba nem úgy telt ahogy vártuk, mert mindvégig azon idegeskedtünk, hogy mi lehet Jessy-vel. Miközben mi a színpadon szenvedtünk a Pretty Dancers a nézőtéren nagyot röhögtek rajtunk. Mikor a fiúk ezt meglátták odamentek hozzájuk és jól beolvastak nekik. (Mikey, Nick,Mad) Miután visszajöttek megcsókoltam Nick-et, Kate Mikey nyakába ugrott, Nicole pedig hálás pillantásokat vetett Mad felé. Három óra múlva már kezdődött az élő show, ezért sminkeshez és fodrászhoz kellett mennünk. Néhány perccel a műsor előtt Jessy is megjelent.

-          Sziasztok lányok! Bocs, hogy késtem – jött oda Jessy.

-          Miért késtél? – kérte számon Sophie.

-          Fontos elintézni valóm volt – mondta Jessy. Egyszer csak Mario Lopez hangja csendült fel a háttérből. Minden bent lévő csapat kivonult a színpadra.

-          Éééééés az első továbbjutó csapat a The Sniffers! – mondta a műsorvezető, mire mindannyian a kézjelünket mutattuk. Nagyon boldogak voltunk. – Ez a csapat szerezte eddig a legnagyobb rajongótábort – mire a Pretty Dancers tagjai szúrós pillantásokat vetettek felénk, mi pedig fülig érő szájjal mosolyogtunk. A többiek levonultak a színpadról és elkezdtük a táncunkat. A tánc után a zsűri értékelt minket.

-          Ez lányok.. Hűű.. Szóhoz sem jutok. Remek volt. Nicole és Vicky az a szaltó fenomenális volt. Sarah, Kate és Sophie az a forgás is nagyon jól nézett ki. Hogy hoztátok össze? El sem hiszem hogy ezt ti csináltátok. Ezt jól megoldottátok – szólalt meg Lil Mama.

-          Hát igen. Egyet értek Lil Mama-val. Nagyon jól összeraktátok. És most térjünk rá a lassításra. Nekem nagyon tetszett, hogy a szaltókat és a forgásokat egyszerre csináltátok, bár mielőtt neki indultatok túlságosan is figyeltetek egymásra. Azonkívül szép munka volt. – mondta JC.

-          Igen nekem is ez volt a bajom. Ezenkívül, ahhoz képest, hogy csak ennyi idősek vagytok, olyan koreográfiát raktok össze amiket a huszonévesektől várnak el. Szép volt! – dicsért minket D-Trix. Ezután levonultunk a színpadról és a színfalak mögött néztük tovább a műsort.

Miután véget ért a show sietnünk kellett, mert életünk első interjújára mentünk. 

-          Sziasztok. Én Chris Trondsen vagyok és én fogom veletek készíteni az interjút – jött oda hozzánk egy középkorú, barna hajú srác.

-          Hello – köszöntünk kórusban.

-          Akkor szerintem kezdjük is el – csapta össze a tenyerét Chris. – Nos az első kérdés – kezdte. – Hogy érzitek magatokat itt az ABDC-ben? – nézett bele a telefonjába.

-          Köszönjük. Nagyon jól – felete Sophie.

-          Ennek örülök – mosolygott. – Még nem tudom mindegyikőtöknek a nevét ezért kérlek mutatkozzatok be.

-          Helló. Én Sophia Roberts vagyok.

-          Helló. A nevem Kate Williams.

-          Szia. Én vagyok Lucia James.

-          Én Victoria Wang vagyok.

-          Hello. Én Sarah Darcy vagyok.

-          Én pedig Nicole Hamilton.

-          Értem, köszönöm – mondta Chris. – És lányok, hogy álltok a fiúkkal? Melyik ötök van kapcsolatban?

Ezután a kérdés után kicsit megijedtem, mert az összes lány rám nézett. Kicsit félve, de feltettem a kezemet.

-          Óóó és ki az? Hova valósi? És hogy ismerkedtetek meg? – kérdezősködött a riporter.

-           Hát New Jersey-ben él, de most itt tartózkodik LA.-ben és itt is ismerkedtünk meg.

-          Tényleg Jersey-i? Mi a neve? Talán ismerem, sok embert ismerek onnan.

-          Biztos ismered, mert már készítettél vele interjút.

-          Tényleg? Ki az?

-          Nick Mara – válaszoltam kicsit halkabban.

-          Komolyan? Gratulálok. Jóban vagytok az ICONic Boyz-os srácokkal?

-          Hát csak egy részükkel, mert a másik felükkel még nem is találkoztunk – felelte Nicole. Még rengeteg kérdést tett fel Chris, majd ezzel a kérdéssel fejezte be az interjút:

-          Szerintetek megnyerhetitek az ABDC-t?

-          Reménykedünk benne, hogy megnyerhetjük, de még sok jó csapat van még versenyben – válaszolt Nicole.

-          Rendben, köszönöm az interjút. jó volt benneteket megismerni és remélem, hogy még találkozunk. Sziasztok – búcsúzott el Chris.

-          Szia – köszöntünk el egyszerre.

Mikor hazaértünk Nicole-nak megcsörrent a telefonja. Láttuk a képernyőn, hogy az anyukája hívta. Nicole felvette és másfél órán keresztül beszélgettek egymással. Miután letette a telefont sírva borult a nyakamba. Nem igazán értettem, hogy miért sír. Rákérdeztem, de a sírástól nem tudott válaszolni.