Nicole szemszöge:
Futottam – futottam, mert nagy hírem volt a lányok számára,
de útközben mikor ránéztem az órámra láttam, hogy már el is késtem az próbáról.
- - A francba már megint – mondogattam magamban.
Mikor odaértem, hirtelen berontottam a táncterembe, amire a
többiek megijedtek. Már át voltak öltözve és beszélgettek.
- Nicole! Már megint késtél! – kiabálta Sarah.
- Jól van, bocsi. De okkal késtem – mondtam.
- Mégis mi az okod rá? – kérdezte Lucy.
- Nagy hírem van! Olvasgattam a neten
mindenféléről és találtam egy nagyszerű lehetőséget – meséltem izgatottan.
- Mit? Mondd már! – kiáltották kórusban.
- Felmentem az ABDC (America’s Best Dance
Crew) honlapjára és a következő évadba
lehet jelentkezni. Arra gondoltam, hogy jelentkezhetnénk.
- Oké, de
mikor lesz? – tette fel a kérdést Sophie.
- Jövő héten lesz a válogató LA-ben.
- Mi van??? – döbbentek le a mindannyian.
-
Engem úgy
sem engednének el… - szomorodott el Kate.
- Szerintem ez nagyszerű ötlet!! – kiáltotta
Sarah.
- Már csak a szüleinkkel kell megbeszélni. Ja
amúgy már le is adtam a jelentkezést. – mondtam.
- Oké, most akkor kezdjük el az edzést és majd
este megbeszéljük – szólt ránk Vicky.
2 óra alatt le is tudtuk a táncpróbát és gyorsan mindenki
hazasietett. Engem nagy nehezen elengedtek, majd rögtön géphez ültem, hogy
elmesélhessem a lányoknak a jó hírt. Egyenlőre csak Sarah és Vicky volt fenn
Skype-on. Egyből konferencia beszélgetést kezdeményeztem.
- Engem elengedtek!!! – kiabálta bele a kamerába
Vicky köszönés nélkül.
- Engem is – vágtuk rá egyszerre Sarah-val.
- Többiekről tudtok valamit? – kérdeztem.
- Nem. – húzta el a száját a félig kínai barátnőm.
- Várjatok egy pillanatot, felhívom őket – állt
fel a gép elől Sarah. Nem telt el 2 perc sem és visszajött. – Kate-et és
Sophie-t nem engedték el de Lucy-t igen.
- Ezt nem hiszem el.. – puffogtam. Eközben Vicky
is káromkodott egy sort (de ezt inkább nem írom le). – Sürgősen találkozzunk a
Starbucks-ban. Írok üzit a többieknek.
- Rendben. 6-kor ott találkozunk – mondta Vicky.
Mind a hárman kijelentkeztünk. Írtam egy-egy SMS-t a másik három barátnőmnek,
hogy mikor és hol találkozunk.
Szóltam anyáéknak, hogy elmegyek, felhúztam a cipőmet és már
rohantam is. Mikor beléptem a kávézóba, láttam, hogy a csapattársaim közül még
senki nincs itt. Lefoglaltam az egyik sarokban lévő asztalt. Nem sokkal később
belépett az ajtón Sarah és Sophie, de láttam az utóbbin, hogy eléggé el van
keseredve. Intettem nekik jelezvén, hogy jöjjenek oda hozzám.
- Sziasztok! – álltam fel és megöleltem
mindkettőt.
- Helló – köszöntek egyszerre.
- Többiek? – kérdezte Sarah.
- Ott jönnek – mutatott Sophie az üvegajtó
irányába. Bejöttek és egyből odajöttek hozzánk. Rendeltünk, majd elkezdtünk
beszélni a dologról.
- Mit csináljunk? – érdeklődött Lucy.
- Nem tudom – húztam el a számat.
- Hát ez elég ritka tőled – röhögött Sarah, mire
mindenki felnevetett.
- Engem csak akkor engednének el, ha van felnőtt
felügyelet – mesélte Sophie.
- Velem is ugyan ez van – vágta rá Kate.
- Mi lenne, ha Jessy, az edzőnk velünk jönne? –
vetette fel az ötletet Vicky, mire a két lány összenézett.
- Rendben akkor felhívom anyáékat – jelentette ki
Kate.
- Én is ezt teszem – mondta Sophie, mire felálltak
mind a ketten. Pár perc múlva visszajöttek széles mosollyal a szájukon. -
Elengedtek! – sikítozott örömében Sophie, mire az egész kávézó idenézett.
- Jaj, de jóó! – álltunk fel mindannyian és
megöleltük őt.
- És veled mi van, Kate? – kérdeztem.
- Engem is – kiáltott fel.
- Ááááááá – kezdett bele mindenki. Kicsit sem
néztek hülyének minket az emberek, de ez nem zavart.
- Most már csak egy baj van.. – lombozott le
minket Sarah. – Erről az egészről Jessy nem is tud.
- Hívjuk fel – ajánlotta fel Lucy. Előkaptam a
telefonom és tárcsáztam a számát.
- Szia! – köszönt az edző. Kihangosítottam és
egyszerre szóltunk bele:
- Sziaaa Jessy!
- Jaj, sziasztok lányok!
- Lehetne egy kérdésünk? – kérdezte Vicky.
- Persze.
- Tegyük fel, hogy szerepelhetnénk az ABDC-ben. És
te elkísérnél minket?? – tette fel a kérdést Sarah.
- Hmmmm…. Igen! – kiáltotta boldogan.
- Akkor kösd fel a gatyád, mert jövő héten
indulunk! – mondtam.
- Tényleg? Ez nagyszerű! Akkor holnap az edzésen
megbeszéljük a részleteket. Most mennem kell. Sziasztok – köszönt el Jessy.
Letette a telefont, mire mi hangos sikítozásban törtünk ki. Közben Sophie
felmászott az asztalra és elkiáltotta magát:
- Emberek, már most büszkék lehettek ránk, mert mi
leszünk Amreika következő legjobb tánccsapata!
- Kisasszony, kérem szálljon le az asztalról! –
szólt rá az egyik pincér.
- Inkább menjünk innen – suttogta Sophie, miközben
leszállt az asztalról. Mi csak nevettünk
rajta. Fizetés után távoztunk a kávézóból.
- Tényleg lányok nem alszotok nálunk? – vetette
fel az ötletet Sarah.
- Ez egy tök király ötlet – mondta Kate.
- Legalább megbeszélhetnénk a jövő hetet – vágta
rá Nicole.
- Menjünk haza a cuccainkért és ott találkozunk –
szólt Vicky.
*
Mikor odaértünk Sarah-ékhoz mosolyogva fogadott minket az
ajtóban. Bementünk a szobájába és dumálni kezdtünk.
- Húú, én már annyira izgatott vagyok a jövő hét
miatt és már mindjárt itt is van. – tapsikolt örömében Sophie.
- Menjünk fel a netre és rendeljük meg a
repülőjegyeket – mondta Lucy.
- És írjunk egy listát, hogy mit viszünk az útra –
ajánlottam fel. Sarah elővette a laptopját és a repülőjegyek után kutatott, míg
mi elővettünk egy lapot és Sophie írni kezdte a listát a csomagokról.
- Vigyünk rágcsát és üdítőt az útra – kiáltott fel
Kate.
- De nem lehet ételt és üdítőt vinni a gépre –
oktatta ki Vicky.
- Jól van, na. Én még nem is ültem repülőgépen. –
vágta be a durcát Kate.
- Vigyünk újságokat és körömlakkokat is – vetette
fel Sarah.
- Ez jó ötlet! – helyeselt Sophie. Még egy ideig
írtuk a listát, majd órákig beszélgettünk, azután lefeküdtünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése