3. Fejezet

Kate szemszöge:

Eljött a randim napja. Kicsit izgulok, mert fogalmam sincs, hogy hova fog vinni. 6-ra kell majd elkészülnöm. Reggel mikor felkeltünk elmentünk a lányokkal vásárolni. 11 körül elmentünk egy közeli plázába.
- Mégis milyen ruhát vegyek fel? – kérdeztem.
- Attól függ, hogy hova mentek – szólt Sophie.
- Még én sem tudom – húztam el a számat.
- Akkor inkább olyan átlagosan öltözz – mondta Nicole.
- Nézzétek ez hogy állna? – léptem oda egy béke jeles fekete-fehér lenge fölsőhöz.
- Ez nem rossz. Pl. felhúznád a fekete Vlado-s cipőddel és a Nicole fekete Ice Watch-ával – gondolkozott hangosan Sarah.
- Nézzétek! Itt egy fekete rövidnadrág. Ez tök jó lenne hozzá – mutatott Lucy jobbra.
- Menj a próbafülkébe, nézzük meg, hogy áll! – utasított Vicky. Gyorsan átvettem a ruhát és megmutattam a többieknek.
- Ez nagyon jól néz ki! – tapsikolt Sophie.
- Jól áll – dicsérte meg az öltözetemet Sarah. Visszamentem, visszavettem a saját ruhám és elindultunk a pénztár felé. Fizetés után mikor kiléptünk a boltból két kislány lépett elénk.
- Ugye ti vagytok a The Sniffers? – érdeklődött a szőke.
- Igen – mosolyogtam.
- Kaphatnánk autógrammot? - tette fel a kérdést a másik.
- Persze – vette el a filcet Vickey. Mindannyian adtunk mindkét lánynak egy-egy autógrammot. Megköszönték és vigyorogva elrohantak. Mindannyian lesokkolva néztünk egymásra.
- Na ehhez még hozzá kell szoknunk – szólt Lucy.
- Nem megyünk el kajálni? – kérdeztem.
- Mehetünk – vonta meg a vállát Nicole.
Beültünk az egyik étterembe gyros-t enni. Egyszer csak megláttuk Nick-et és Madison-t az étterem előtt sétálni. Mikor megláttak minket odajöttek hozzánk.
- Sziasztok. Hát ti? – köszönt Madison, miközben Nick egy csókkal üdvözölte Sarah-t.
- Úúúú mondtam, hogy volt ott valami tegnap - mosolygott Nicole gonoszan.
- Akkor ti most együtt vagytok? – érdeklődött Sophie.
- Igen – adott egy puszit Nick Sarah-nak.
- És nekünk erről nem szóltál? – néztünk rá mindannyian.
- Kellett volna? – nevetett Sarah.
- Szerintem ez alap dolog lenne – mondta Lucy.
- Jól van sajnálom, de tudjátok milyen vagyok.
- És mit csináltok itt? – terelte a témát Madison.
- Vásárolni voltunk – válaszoltam.
- Óóó az estére – röhögött Nick, mire elvörösödtem. – Már Mikey is nagyon készül rá.
- Mik lesznek ott – vigyorgott gonoszan Mad.
- Nem tudjátok, hogy hova megyünk? – érdeklődtem.
- Tudjuk, de nem mondhatjuk el – mondták pont egyszerre. Nagyon ideges lettem.
- De gonoszak vagytok – sértődtem meg.
- Figyelj Kate, Mikey a legjobb haverom és megkért, hogy ne áruljuk el senkinek – magyarázta Madison.
- Ok megértem, de akkor is megöl a kíváncsiság.
- Majd meglátod – szólt Nick. Miután befejeztük az ebédet hazamentünk, hogy készülődni tudjak. Tök aranyosak voltak, hogy így segítettek. A srácok hazamentek, hogy segítsenek Mikey-nek. Miközben készülődtem beszélgettünk Sarah-ról és Nick-ről. Sarah elmesélte azt is, hogy jöttek össze. Nagyon aranyosak. Felhúztam a ruhámat és megcsináltam a hajamat.
- Szerintetek kisminkeljem magam? – kérdeztem a lányoktól.
- Tudjátok, hogy én mindig a smink pártján állok, de szerintem most nem kell – javasolta Sophie.
- Rendben – válaszoltam.
Elérkezett a várva várt 6 óra. Csöngettek. Mikey volt az. 5 percet késett, de ez nem zavart. Mikor kinyitottam az ajtót elkezdett hevesen verni a szívem.
- Szia – köszönt.
- Szia – mosolyogtam rá.
- Indulhatunk? – kérdezte.
- Persze. Amúgy hova megyünk? – érdeklődtem, miközben kiléptünk az ajtón.
- Meglepetés – titokzatoskodott. Útközben sokat beszélgettünk. – Nagyon jók voltatok tegnap.

- Köszi.

- Kifejezetten te – mondta, mire zavarba jöttem. A szemem sarkából őt figyeltem és észrevettem, hogy engem néz. – Jól áll neked a vörös – vigyorgott, én pedig kérdőn néztem rá. – El vagy vörösödve – nevetett fel. Én csak eltakartam az arcomat.

- Basszus – motyogtam magamban. Ezt ő nem értette, mivel magyarul mondtam.

- Ne parázz nem nevetlek ki – fordított magával szembe, majd levette a kezemet az arcomról és  megölelt. – Túl könnyen lehet téged zavarba hozni – tette hozzá. Mikor elengedett tovább kérdezősködött. – Mi a kedvenc számod?

- Öhm…Conor Maynad-tól a „Can’t Say No”. És neked? – kérdeztem vissza.

- I’m Sexy and I know it.

Még kérdezősködött és közben odaértünk. Egy óriási épület előtt álltunk meg, amire nagy betűkkel ez volt írva: Bowling.

-          Most komolyan bowling-ozni hoztál? – lepődtem meg.

-          Igen, miért? – nézett rám ijedten.

-          Mert még sosem voltam bowling-ozni – mondtam megszeppenve.

-          Nem baj, majd segítek – mosolygott kacéran. Mikor beértünk, Mikey elkérte a cipőket és odamentünk az egyik asztalhoz. Átvettük őket, majd odamentünk az ötös pályához.

-          Először megmutassam vagy megpróbálod? – tette fel a kérdést.

-          Inkább mutasd meg – válaszoltam. Megfogott egy kék bowling golyót és már gurított is. Természetesen elsőre mind a 10-et ledöntötte.

-          Most akkor te jössz – nyújtott oda egy másikat. Én persze egyet sem találtam el, mire ő kinevetett.

-          Hát ez tényleg nem az erősséged – röhögött még mindig.

-          Én mondtam – vontam meg a vállam.

-          Jól van megtanítom, hogy kell – lépett mögém egy golyóval. Beledugtam az ujjamat ő pedig megfogta a csuklómat. A másik kezével átkarolta a derekamat. Közösen gurítottunk egyet, ami telibe találta a bábukat.

-          De ügyesek vagyunk – ugrottam a nyakába.

-          Na most akkor próbáld meg egyedül – adott oda egy rózsaszín golyót. Megfogtam és gurítottam egyet. Taroltam!

-          Ááááá – ugrottam a nyakába és megcsókoltam. „Mi?? Megcsókoltam?! Hogy lehetek ilyen hülye?” – kérdezgettem magamtól.

-          Húú! – húzott vissza magához Mikey és megcsókolt.

-          Akkor ez most azt jelenti, hogy járunk? – kérdeztem félénken.

-          Igen – mosolygott.

Vége lett a játéknak és természetesen ő nyert. Mikey visszakísért a szállodába. Mikor benyitottunk ott a találtuk a többieket a nappaliban.

-          Na milyen volt az este? – nézett gonoszan Sarah, mire Nicole hátba vágta. – Mi van? – nézett értetlenül.

-          Majd este elmondják – mondta Sophie.

-          Vagy nem – vágtam rám.

-          Miért? – nézett kis kutya szemekkel Vicky.

-          Hagyjuk – legyintett Mad.

-          Mi lenne, ha „felelsz vagy mersz”-eznénk? – vetette fel az ötletet Jason.

-          Oké – pattant fel Louis, majd hozott egy üveget. Addig mi leültünk a földre.

-          Ki kezd? – kérdezte Vinny.

-          Majd én – vette el az üveget Sarah Louis-tól és megpörgette az üveget. – Felelsz vagy mersz? – tette fel a kérdést Nick-nek.

-          Merek – válaszolta.

-          Mondjuk…. vedd le a fölsőd és maradj úgy a játék végéig.

-          Oké – mosolygott. Miután levette a fölsőjét ő pörgetett. – Jason?

-          Felelek – mondta.

-          Kit tartasz a legszebbnek a lányok közül? – mutatott körbe rajtunk Nick.

-          Öhm.. Vicky – bökte ki. Amíg Jason pörgetett láttam, hogy Mikey és Mad sugdolóznak valamiről. – Nos, Madison. Felelsz vagy mersz?

-          Merek – válaszolta.

-          Adj egy puszit Sarah arcára – nézett gonoszan Nick-re. Miközben Mad végrehajtotta a feladatát mind Nick-et figyeltük. Nagyon féltékeny volt. Kíváncsi lennék, hogy Mikey mit csinálna, ha most én lennék Sarah helyében.

-          Inkább játszunk valami mást, mert ezt meguntam – jelentette ki Madison.

-          Oké, de mit? – kérdezte Lucy.

-          Nem tudom - dőlt hátra Mad és pötyögni kezdett a telóján. Gondolom Twitter-ezett, mint mindig. – Ja tényleg lányok! Nem jöttök el jövő héten a táncóránkra? Itt lesz a városban. Csak 2 órás lesz. Ilyenkor sokat hülyülünk a rajongókkal és megtanítunk nekik pár lépést.

-          És mi a fenének kellünk oda? – kérdeztem.

-          Bemutatunk titeket a rajongóinknak hátha nagyobb rajongótáborotok lesz – felelte Thomas.

-          Oh oké – mondta Nicole.

-          Srácok mennünk kell, mert már éjfél van és holnap kelünk – pattant fel az ágyról Louis.

-          Sziasztok! – köszöntek el. Miután elmentek mi is azonnal lefeküdtünk, mert már álmosak voltunk.

*

Egész héten nem tudtunk találkozni a srácokkal, mert végig programjuk volt. Egyszer beszéltünk velük telefonon és megdumáltuk, hogy náluk megnézzük a 2. Show-t az ABDC-ben és náluk is alszunk. Szombat délután van. Már készülődünk a srácokhoz. Nem öltöztünk túl. Mindegyikőnk felvett egy rövidnadrágot és egy fölsőt edzőcipővel. Mielőtt elindultunk volna a fiúkhoz, beugrottunk a boltba popcorn-ért és nachos-ért. Mikor odaértünk boldogan fogadtak minket az ajtóban.

-          Sziasztok - köszöntek kórusban.

-          Helló – mondtuk mi is majdnem egyszerre.

-          Hoztatok kaját? – csillant fel Jason szeme.

-          Aha – bólintott Sophie.

-          Mennyi az idő? – kérdezte Vinny, mire Mikey előkapta a telefonját.

-          Fél nyolc – válaszolta.

-          Na akkor kezdjünk készülődni – javasolta Vicky. 8 előtt 10 perccel már minden kész volt és mindenki elfoglalta a helyét. Nick beült a fotelba, Sarah pedig az ölébe. Nagyon aranyosak voltak. Nicole, Mad, Vinny, Vikcy és Thomas lekuporodtak a földre. Lucy, Sophie, Mikey és én a kanapéra, Louis és Jason pedig a két karfára ültek. Végre elkezdődött a műsor. Jobbnál, jobb csapatok érkeztek a színpadra. Nekem személy szerint mindegyik tetszett, de a többiek mind lehurrogták őket.

-          Ti sokkal jobbak voltatok – suttogta a fülembe Mikey.

-          Köszi – mosolyogtam. Miután vége lett a műsornak még órákig beszélgettünk. Hajnali 5 körül elnyomott minket az álom. Nem sokkal 6 után meg szólalt a telefonomból a One Direction – What Makes You Beautiful című száma, mire mindenki felkelt. Mielőtt felvettem Madison elkezdte énekelni, de mivel nem tudta a szöveget jól kiröhögtük. Beleszóltam a telefonba:

-          Haló.

-          Szia Kicsim. Hogy vagytok? – érdeklődött anya.

-          Anya! Ugye tudod, hogy itt Amerikában 6 órával kevesebb az idő, mint otthon.

-          Tudom. Épp ezért hívtalak most. - Beszélgettünk még egy ideig, majd leraktam és visszaaludtunk.